Sokszor böngészgetek az Interneten, természetesen design – építészet - lakberendezés témakörben és nemrégiben egy különös jelzős szerkezetre lettem figyelmes az egyik cikk címében: „post-industrial apartment”. Elolvastam az írást, és bár nagyon tetszett, pontosan nem tudtam rájönni mire utalhatott a szerző a fenti megnevezéssel.
A cikk egy vagány lakást mutat be, amely egy lakóházzá átépített régi gyárépületben van, Varsóban. A tulajdonos kérése az volt az enteriőr-tervező team felé, hogy egy modern és kényelmes teret alakítsanak ki, de alkalmazkodva az épület jellegéhez, történetéhez. Így adott volt a szakemberek számára, hogy egy indusztriális hangvételű, modern környezetet alakítsanak ki. Ez tökéletesen sikerült, nézzétek meg a képeket és a videót. Egyszerű, letisztult, 21. századi enteriőrt alkottak ipari hatású elemekkel, mint a nyers téglafal, a kerekes dohányzóasztal, illetve a falióra és a bárszékek…
De mitől poszt-indusztriális ez a lakás? – tettem fel a kérdést magamnak.
Designtörténeti ismereteimből rémlett, hogy létezett egy formatervezési stílusirányzat, melynek neve posztindusztrializmus, és az 1970-es évek végén 1980-as évek elején virágzott, a posztmodern egyik irányzataként. Nagy-Britanniában jött létre, és az indusztriális, ipari előállítástól elszakadva, a szolgáltatás alapú termelést helyezte előtérbe, vagyis az árukat előre meghatározott célból vagy megrendelő részére, kis szériában, illetve egyedileg gyártották le. Ezek a tárgyak kreatív, szabad szellemben készültek el, mivel nem szabott határt számukra az ipari folyamat, de sokkal drágábbak is lettek, luxus terméknek számítottak. Az irányzat kiemelkedő tervezői: Ron Arad és Tom Dixon. Ezt alapul véve a kérdéses lakást nem nevezném poszt-indusztriálisnak.
Talán a szerző arra utalt, hogy az ipari lakberendezési stílusból már csak a téglafal maradt és egy-két szikár elem, a többi részt pedig felfalta az a modern, letisztult vonalú formavilág, ami ügyesen magába olvaszt megannyi különböző megoldást, és a legjobban beilleszthető számos enteriőrbe? Ha igen, akkor adódik az újabb kérdés, hogy minden olyan esetben, amikor ez a markáns, kemény, hideg stílus nem tisztán jelenik a térben, hanem kiegészül egyéb más jellegű, lágyabb, vagy épp teljesen ellenkező formavilágú tárggyal, akkor az már nem is indusztriális?
Még egy teóriám van, miszerint a cikkíró ezzel a kifejezéssel arra akart célozni, hogy az épület eredeti funkciója hangulatában él tovább a házban, és a lakásokban… Soha nem fogjuk megtudni miért használta ezt a kifejezést, de tanulságként leszűrhetjük, hogy vigyáznunk kell a kategóriába soroló jelzőkkel...
Csatoltam néhány másik képet indusztriális enteriőrökről, szerintem gyönyörűek! Jó nézelődést!
Képek forrása: Pinterest
Cikk forrása: Freshome